A Csíksomlyói Kálvária, a Jézus-hágója,
jelenleg Erdély leghíresebb szabadtéri keresztútja, melynek állomásait huszadik
századi domborművek díszítik. A borvízforrástól kezdődően, attól keletre
emelkedő domboldal (a Kis-Somlyó nyugati oldala - 834 m), ahol a Keresztút 14
stációja látható, 1868-tól kőkeresztekkel jelölve. Ez, a Salvator kápolnához
vezető zarándokút. A csíksomlyói Kálvária első írásos említése 1834-ből
származik. A régi fakeresztek helyére 1868 után kőkereszteket állítottak, de
azokból ma már csak néhány látható. A régi stációs keresztek közül még állnak a
gyergyószentmiklósi és gyergyószárhegyi egyházközségek kőkeresztjei. Az első
világháború után, 1926-1937 között új stációs kereszteket állítottak fel,
melyeket Kovács Béla csíkzsögödi kőfaragó készített.
A stációk előtt magas kőkereszt áll az alábbi
felirattal:
1868. Hátán: JAV. 1970.
I. Stáció: Pilátus halálra ítéli Jézust.
Felirata: Ősi hitünk, székelységünk
maradandó neve-képpen álljon e szent emlék!. Álljon e szent téren! Szent Tamás
gyermekei a Hargitán túlról. 1926.
A Pretoriumban, azaz, az elítélés helyén,
azon a nevezetes köves udvaron kezdődik Jézus Krisztus keresztútja, vagy
amiképpen latinul mondjuk, Via Crucisa, ahol Pilátus az őrjöngő, Krisztus
elpusztítását követelő tömegnek engedve kereszthalálra ítéli a Megváltót. Ezért
ez lett a Kálvária I. Stációja, vagy ahogyan magyarul mondjuk, állomása. A
Kissomlyó-hegy nyugati tövében kezdődő Jézus hágója I. Stációjának kőkeresztjén
az elítélést megjelenítő relief alatt, amint több más kereszten is, az
állíttatók összekötik Jézus szenvedéstörténetét a székelység szintén fájdalmas
történelmével. Ezt a keresztet is, mint a többit, Daczó Árpád kezdeményezésére
javították ki 1970-ben.
II. Stáció: Jézus vállára veszi a keresztet.
Felirata: A keddi búcsúk ájtatos népe
kegyelettel állíttatta! Csíksomlyón 1926.
A Keresztút II: Stációja
jelöli azt a helyet, ahol az ítélet elhangzása után Krisztus vállára vette a
keresztet és megindult a Via Dolorosán, a Fájdalmas úton a Koponya-hely
irányába. Az állomás domborműve alatt a krisztusi szenvedéstörténethez
látszólag nem köthető, hanem inkább a csíksomlyói zarándoklatoknak, az itteni
ájtatosságoknak emléket állító szöveg olvasható. A keddi búcsúk története
összefüggésbe hozható a Páduai Szent Antal tiszteletére a Kissomlyó-hegy
oldalában álló Szent Antal-kápolnában mondott „kilenced” elnevezésű
szentmisékkel. A kolozsvári Havas Boldogasszony ferences templomból indult el
1900-ban Páduai Szent Antal tiszteletére a máig tartó keddi búcsúk gyakorlata.
A II. Stáció keresztjét is 1970-ben renoválták.
kisebb kőkereszt
Felirata: Állítatá P. B. 1868.
III. Stáció: Krisztus először roskad le a
kereszt alatt.
Felirata: Uram bűneink miatt kereszted elé
roskadunk. De esésed felkelésre int. Minek emlékére áll itt e szent Kereszt.
Állíttatták Ditró gyermekei 1927.
A III. Stációnál arra emlékezünk, hogy Jézus
először esett el a kereszttel. Az itt álló kőkeresztet a gyergyóditrói
székelyek állították, s az állomás föliratából egyértelműen kiolvasható, hogy a
kegyes cselekedetre alig hét esztendővel a Trianonban elkövetett országrablás
után került sor. A ditrói magyarok a haza és a saját sorsuk jobbra
fordulásában, a nemzet föltámadásában bízva vésték a feliratot a keresztre.
Amint azt a kereszt hátsó felére írt közlésből megtudjuk, az 1927-ben állított,
majd 1970-ben kijavított keresztet a ditrói Puskás János, Fülöp Lajos,
Kosztándi András, Kinda György, Gáspár Ferencz, Angi Imre és Mezei Ignácz
adományából emelték.
IV. Stáció: Jézus találkozik édesanyjával.
Felirata: A megváltás ezerkilencszáz éves
emlékére állíttatta a Szt. K. Hadsereg brassói tagozatának ifjúsága s annak
jótevői 1934.
A IV. Stáció arra emlékeztet, hogy keresztjét
a Golgota felé cipelő Krisztus találkozik az édesanyjával, a Boldogságos Szűz
Máriával. A csíksomlyói Kálvárián ennek és a megváltás 1900-ik évfordulójának
emlékére 1934-ben állítottak stációs keresztet, amelyet 1970-ben renováltak.
régi kőkereszt
Felirata: D. a J. Kr. 1935.
V. Stáció: Cirenei Simon segít Jézusnak a
keresztet vinni.
Felirata: Keresztet viselő Krisztusom
tanítsd meg székely népemet, hogy nagy lélekkel hordozza keresztjét.
Állíttatta özv. B. Gábor Ádámné Szárhegy 1939.
Az V. Stáció jelzi azt a helyet, ahol a
végletekig kimerült, megkínzott Jézus már képtelen volt cipelni a kereszt
gerendáját, ezért a római katonák egy éppen szembe jövő, a mezőről hazafelé
tartó férfit kényszerítettek a keresztfa cipelésére. Szent Márk evangélista
szerint ez a férfi a Cirenéből (a mai Líbia területén volt) származó Simon,
Rufusz és Alexander apja volt. A felirat szerint ezt a stációs keresztet a gyergyószentmiklósi
özv. B. Gábor Ádámné állíttatta 1939-ben. A dombormű alatti föliratnak máig
időszerű üzenete van.
VI. Stáció: Veronika kendőt nyújt Jézusnak.
Felirata: Állították Simó Márton korondi
molnár és neje Balázs Eszter 1933.
A VI. Stáció. Veronika, egy jeruzsálemi hölgy
a kendőjét kínálja föl a verejtékező, vérző arcú, megkínzott Jézusnak a
Keresztúton. A domborműve alatti föliratból megtudjuk, hogy ezt a keresztet a
korondi Simó Márton molnár és neje, Balázs Eszter állíttatta 1939-ben, majd
kijavították 1970-ben.
VII. Stáció: Jézus másodszor
esik el a kereszttel.
Felirata: Állíttatta Fülöp István és neje
Erzsébet Szászrégen 1970.
Átok kísér, gúny, gonoszság, lerogysz újra,
szelíd jóság. Vállalod, mit atyád rád mért gyűlöletünk botrányáért. Add, hogy
forrjon egybe végre szeretetben Isten népe.
A Krisztus másodszori elesését megörökítő
VII. Stációt a szászrégeni Fülöp Erzsébet emeltette 1971-ben, abban az időben,
amikor Daczó Árpád csíksomlyói plébános előtte nem sokkal a legtöbb stációt és
búcsús keresztet már kijavíttatta és kipótoltatta. A gyergyószárhegyiek
keresztje 1868-ból Gyergyószárhegyiek a Jézus hágóján A Keresztút mentén nagy
tömeg bámészkodott, köztük lányok és asszonyok, akik megsiratták a Golgotára
tartó Jézust. A Megváltó arra inti az ő sanyarú sorsát sirató „Jeruzsálem
leányait”, hogy inkább magukat és gyermekeiket sirassák, mert jönnek majd a
rossz idők. A bibliai versek szövegét egy székely rímfaragó eképpen költötte
át: „Miattatok, nem miattam hulljon könny szakadatlan! Önkínodra mit sem nézve,
így intesz a vezeklésre. Égesd, Uram, tunyaságom, itt és ne a másvilágon”.
régi kőkereszt
Felirata: Állíttá Gy-o Szárh Kozség
VIII. Stáció: Jézus vigasztalja a siránkozó
asszonyokat.
Felirata: Bűnösök vagyunk. Azért rosszak
gyermekeink is. 1970.
Miattatok, ne miattam hulljon a könny
szakadatlan! Önkinodra mit sem nézve így intesz a vezeklésre. Égesd, Uram,
tunyaságom, itt és ne a másvilágon.
A VIII. Stáció keresztjét is pótolni kellett
1970-ben, ezúttal „Szőcs János iszlói megyebíró és neje, Juliánna, valamint
több marosvásárhelyi és nyárádremetei hívő” adományából. A kereszt domborműve
alatti fölirat is összefüggésbe hozható azzal, amit Jézus mondott a jeruzsálemi
asszonyoknak. A VIII. Stáció Krisztus harmadszor is elesik a kereszt súlya
alatt.
IX. Stáció: Jézus harmadszor esik el a kereszt
súlya alatt.
Felirata: Állították Korond község
katolikus hívei 1939.
A IX. Stációt a fazekasságáról és kitűnő
kukujza pálinkájáról messze földön híres Korond római katolikus hívei
állították 1939-ben.
régi kereszt
Felirata: Állítta gy-o szt. Mikló róm. fzert
községe 1868.
X. Stáció: Jézust megfosztják ruhájától.
Felirata: Ó meztelen Krisztus a hegytetőn,
légy irgalmas vetköztetőm.
1949. VIII. 20-án Szatmári Irgalmas Nővérek.
ATM.
A X. Stáció előtt arra emlékezünk, hogy
megfeszítése előtt Jézust megfosztották a ruháitól. A stáció keresztjét a Páli
Szent Vincéről Nevezett Szatmári Irgalmas Nővérek Társulata állíttatta 1949.
augusztus 20-án, Szent István napján, a magyar- és vallásellenes román
kommunisták tündöklésének kezdeti korszakában. A magyar alapítású rendet Hám
János szatmári püspök alapította 1842-ben, s a nővérek legfontosabb hivatása
azóta is a betegek gyógyítása és az elesettek istápolása. Nagy bátorság és hit
kellett egy ilyen stációs kereszt fölállításához 1949-ben, Romániában. A
„kalapos nővérek” keresztfölirata így hangzik: „Ó meztelen Krisztus a
hegytetőn, légy irgalmas vetkőztetőm”. A gyergyószentmiklósi örmények keresztje
1868-ból
XI. Stáció: Jézust keresztre szegezik.
Felirata: Állíttatta Ferenc József ács és
neje Imre Rozália. Csíkszépvíz 1942.
XI. Stáció keresztjét a Csíksomlyóval
szomszédos, valamikor főleg magyar érzelmű örmények lakta Csíkszépvízen élt
„Ferencz József ács és neje, Imre Rozália” adományából állították 1942-ben,
amikor rövid ideig ismét magyar világ volt a Székelyföldön.
XII. Stáció: Jézus meghal a kereszten.
Felirata: Ezen stációt készíttette Özv.
Bíró Péterné, ditrói lakos Keresztes Anna 1942.
A XII. Stáció arról szól, hogy a nap
elsötétedett, a jeruzsálemi szentély függönye kettéhasadt, majd ebben a pillanatban
Jézus a kereszten hangosan fölkiáltott: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.” A
Jézus halálára emlékeztető stációt is 1942-ben állították, mégpedig özv. Bíró
Péterné, Keresztes Anna adományának jóvoltából. A relief azt a jelenetet
ábrázolja, hogy a római katona a már halott Jézus oldalába döfi a lándzsáját,
miközben a kereszt tövében látjuk többek között a Szűzanyát és az ifjú Szent
János evangélistát. A dombormű jobb alsó föliratából az is kiderül, hogy a
stációt egy Balázs nevű ditrói kőfaragó készítette.
Nikodémos mirha- és aloékeveréket vitt a
városból a falakon kívüli sziklasírba, majd bekenték vele Krisztus testét,
gyolcsba csavarták, és azon a helyen, ahol megfeszítették, eltemették a
Golgotán.
régi kereszt
Felirata: Állíttá Gyo. Szt. Miklós lat.
szert. Községe 1868.
XIII. Stáció: Jézus testét leveszik a
keresztről.
Felirata: A kolozsvári katolikus hívek
adománya. 1937.
A XIII. Stáció A Jézus hágóján álló régebbi,
tehát 1868-ban fölállított, s nem a tizennégy stáció egyikét jelölő
kőkeresztekről szólva mindenképpen meg kell említenünk a Kálvária tetején, azt
mintegy megkoronázó Salvator (Silator)-kápolna előtt és mögött fölállított két
kőkeresztet. A kápolna előtti búcsús kőkereszt formája, vésésének stílusa
megegyezik a Jézus hágóján 1868-ban fölállított többi kereszttel. A kápolna
bejáratával szemben álló magas kőkereszt valójában az első pünkösdi
búcsújárásnak állít emléket: „Az első pünkösdi búcsúmenet emlékére, amelyet
1567-ik évben István, gyergyóalfalvi pap Csíksomlyóra vezette”, olvasható a
kereszt fölirata.
A XIII. Stáció keresztjét a kolozsvári
katolikusok állították 1937-ben.
XIV. Stáció: Jézus holttestét a sírba teszik.
Felirata: 1937. Hátán: Állította J. Imre
zarándok.
A XIV. Stáció A Salvator-kápolna keletelt
szentélye mögött, a keletre néző kőkereszt is az 1868-as esztendőből való. A feszület
alatt ez olvasható: „A Jézus Krisztus kínszenvedésének emlékére állíttatta
gyergyóújfalvi zarándokságot viselő Dénes János”. A Salvator-kápolna az
emlékkereszttel 1868-ból. A gyergyóújfalvi zarándok keresztje a kápolna mögött.
Nem tudjuk, ki volt kőfeszületet állíttató Dénes János, ám a kereszt föliratán
kívül az emberi támadások és az enyészet nyomait magán viselő Megfeszített itt
a Kissomlyó csúcsán közel másfél évszázad óta tanúskodik a gyergyói székely
katolikusság mély haza- és istenszeretetéről.
Jézus temetését eleveníti föl az utolsó, a
Jézus hágójának tetején, a Salvator-kápolna és a remetelak közelségében álló
XIV. Stáció.
