Erdélyi kirándulásaimra készülve találtam rá olyan honlapokra / ajánlott oldalak között megtalálhatóak/, amikben rengeteg hasznos információra leltem. Ez bátorított arra, hogy erdélyi élményeimet ezen a módon én is megosszam az érdeklődőkkel.

A képek feltöltése folyamatosan történik, ezért érdemes később is visszalátogatni ide.

Amennyiben honlapom elnyerte tetszését, kérem, hogy küldje tovább ismerőseinek.

FEKETEERDŐI ÜVEGGYÁR



A ma Élesdhez tartozó Feketeerdői /Padurea Neagra/ üveggyár 1841-ben kezdte meg működését. A környéken minden természeti adottság megvolt az üveggyártáshoz, a hatalmas erdőség a fűtésre és hamuzsír nyerésére alkalmas famennyiséget adta, a Bisztra medréből a legfontosabb alapanyagot, a békasóként vagy fehérkőként is emlegetett kvarckövet lehetett kinyerni, és mire az 1840-es években a feketeerdői hutát üveggyárrá fejlesztették, a derék tótocskák már némi tapasztalatra tettek szert a kemencék működtetése terén, s akkori tulajdonosai Németországból, a Feketeerdő vidékéről toboroztak képzett szakembereket. Német munkásainak köszönhetően festett és metszett üvegtárgyakat készítettek benne.


Üvegfúvók munkában


Üvegfúvás

Csiszolda

Igazgatói lak

Az 1800-as évek második felében egy ideig ükapám, 
 O' Egan Lajos irányította a gyár működését. 
Alább néhány tárgyi emlék ebből az időszakból.

Festett üvegpohár az O' Egan család címerével az 1800-as évek végéről. 
A címert O' Egan Leona festette.

Üvegbúra, az O' Egan család címerével díszítve.


Felirata:
FORTITUDO ET PRUDENTIA
/bátorság és bölcsesség/

Felirat a hátoldalon: 
"Öszinte tiszteletünk és ragaszkodásunk jeléül
Feketeerdő, 1888 évi deczember 24-én"


 
Üvegpoharak címerrel az 1800-as évek végéről







Felirata:
PERSE VERANTIA ET FORTITUDO
/kitartás és bátorság/



Füles kancsó az O' Egan család címerével.  
A festést O' Egan Leona készítette.




A válság jelei az 1980-as években bekövetkezett romániai energiakrízis idején megmutatkoztak. A rendszerváltozás után, a KGST-piac megszűntével, az energiaárak növekedésével, a megrendelések csökkenésével felpörögtek az események. 1996-ban – azt mondták, főjavításra – leállt a gyár. Valójában többet nem tért magához, 1998-ban volt még egy félénk kísérlet az újraindításra, de mindössze három hónapig működött. A többtucatnyi üzemépületből, melyben az évtizedekig terjeszkedő-fejlődő gyár működött, mára alig maradt valami mutatóba. Néhány lerobbant csarnok, műhely, irodaépület áll még, jó néhánynak már csak az alapja jelzi, hogy mi lehetett ott valaha, de vannak már teljesen leborotvált, a földdel egyenlővé lett területek is.