" A székely viselet, a tánc, a dal és imádság ünnepe Csíksomlyón"- igy irt a Csíki Lapokban az Ezer Székely Leány Találkozóról Albert István 1933-ban.
Minden esztendőben július első szombatján tartják meg Csíkszeredában az 1990-ben sikeresen felélesztett és napjainkra hagyománnyá vált Ezer Székely Leány Napja-találkozót. Mivel 1931-ben került első alkalommal sor rá, az idén nyolcvanadik születésnapját ülte e rangos és megmaradásunk szempontjából fontos rendezvény. De nem csak a kerek évforduló tette különlegessé, hanem Sarlós Boldogasszony napjával való egybeesése is, mely Csíksomlyó népének búcsús ünnepe. Annak idején a nemzet jövőjének és megmaradásának féltése volt az a mozgató erő, melynek hatására néhány elkötelezett magánszemély és szervezet életre hívta. Ma hasonló meggondolás vezeti mindazokat, akik támogatják és éltetik. A célkitűzések ugyanis jottányit sem változtak az elmúlt évtizedek alatt, hiszen nemzeti összetartozásunk megvalósulása, önazonosságunk és népi hagyományaink megőrzése ma is szent kötelessége minden jóravaló székelynek.
A város bejáratainál már a reggeli órákban gyülekeztek a Székelyföld minden sarkából érkező, hagyományos népviseletbe öltözött leányok, akiket azért a legények ezúttal sem hagytak magukra, tisztes távolságból ugyan, de éberen vigyáztak rájuk. A megbeszélt időpontban szervezett sorokban, lóháton, szekéren vagy gyalogosan, huszárok felvezetésével vonultak a városközpontba, ahol a kíváncsi tömeggel együtt mi is vártuk őket. S hogy örömünk teljes legyen, Csernáton, Erdőfüle, Gelence, Kézdiszentkereszt, a Székely Mikó Kollégium, Zabola és Vargyas küldötteit is felfedeztük a téren hullámzó, székelyruhás tömegben – megyénket mintegy kétszázan képviselték.
A szervezők, vagyis Csíkszereda Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes és az Ezer Székely Leány Napja Alapítvány nevében elhangzott köszöntő után Csép Andrea, Maros megyei tanácsos felolvasta Lokodi Edit Emőke elnökasszony üzenetét. Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke a következő szavakkal köszöntötte az egybegyűlteket: „Jövőnk záloga a jelenünk. Olyan lesz Székelyföld jövője, ahogy ma, a jelenben élünk. Olyan lesz ez a kicsi tájhaza, ez az ország, a mi országunk, ahogy ma megtervezzük társadalmunkat, ahogy tudjuk értékelni múltunkat, hagyományainkat, és ahogy ma ki tudunk állni értékeink mellett.”
A felszólalások sorát Borboly Csaba, Hargita megye első emberének beszéde zárta, melyben az elöljáró a nők megbecsülésének fontosságára hívta fel az egybegyűltek figyelmét.
A város bejáratainál már a reggeli órákban gyülekeztek a Székelyföld minden sarkából érkező, hagyományos népviseletbe öltözött leányok, akiket azért a legények ezúttal sem hagytak magukra, tisztes távolságból ugyan, de éberen vigyáztak rájuk. A megbeszélt időpontban szervezett sorokban, lóháton, szekéren vagy gyalogosan, huszárok felvezetésével vonultak a városközpontba, ahol a kíváncsi tömeggel együtt mi is vártuk őket. S hogy örömünk teljes legyen, Csernáton, Erdőfüle, Gelence, Kézdiszentkereszt, a Székely Mikó Kollégium, Zabola és Vargyas küldötteit is felfedeztük a téren hullámzó, székelyruhás tömegben – megyénket mintegy kétszázan képviselték.
A szervezők, vagyis Csíkszereda Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes és az Ezer Székely Leány Napja Alapítvány nevében elhangzott köszöntő után Csép Andrea, Maros megyei tanácsos felolvasta Lokodi Edit Emőke elnökasszony üzenetét. Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke a következő szavakkal köszöntötte az egybegyűlteket: „Jövőnk záloga a jelenünk. Olyan lesz Székelyföld jövője, ahogy ma, a jelenben élünk. Olyan lesz ez a kicsi tájhaza, ez az ország, a mi országunk, ahogy ma megtervezzük társadalmunkat, ahogy tudjuk értékelni múltunkat, hagyományainkat, és ahogy ma ki tudunk állni értékeink mellett.”
A felszólalások sorát Borboly Csaba, Hargita megye első emberének beszéde zárta, melyben az elöljáró a nők megbecsülésének fontosságára hívta fel az egybegyűltek figyelmét.
Az idei Ezer Székely Leány Napján fellépett Berecz András népdalénekes, mesemondó is. „Talán 1979-től kezdtem egyetemistaként meglátogatni Domokos Pál Pétert, aki sokat mesélt és régi fényképet mutatott az Ezer Székely Leány Napjáról. Nagyon jól érzem magam most, de itt könnyű, hogy jól érezze magát az ember. Jól éreztem magam itt 1981-ben, 1982-ben is Pünkösdkor, mikor úgy tűnt, hogy több a megfigyelő, mint a búcsújáró” – emlékezett vissza a kommunizmus időszakára Berecz András.
Amint érkezett, ugyanúgy, nyalka huszárok kíséretében, lóháton és szekéren vonult a Székelyföld egyes vidékeinek szinte falvanként változó, de különbözőségében is azonos népviseletét felvonultató sokaság Csíksomlyóra.
