A falut 1333-ban Uriczhegy néven említik először.
Az udvarhelyszéki havasalji település, Oroszhegy község igen híres a pálinkájáról. És valóban: híresen jó az ottani szilvapálinka. Azt mondják, hogy az éghajlatnak, a bizonyos vegyületekben gazdag talajnak köszönhetően egyedi ízű gyümölcs terem, s emiatt kiemelkedő a pálinka aromagazdagsága.
Házilag összeállítható eszközökkel állítják elő a pálinkát. Réz- vagy vasöntvényből készült az üst, amelyet felülről légmentesen le lehet zárni, ahonnan hűtőfolyadékba merített rézcsövön – szerpentinen – távozik a gőz, mely a lényeges hőmérséklet-különbség hatására lecsapódik, és cseppfolyós állagúvá változva távozik egy gyűjtőedénybe; vagy ennél egyszerűbb formában: nagyjából harmadáig töltenek cefrét az üstbe, abba egy kisszéket állítanak, amelyre tálat helyeznek, az üst tetejét lefedik, körbetapasztják csirizzel vagy agyaggal, s havat szórnak rá; ily módon egyazon térben zajlik le a főzés és a hűtés, hiszen a gőz a hideg tetőn kicsapódik, s visszacsepeg a tálba; gyengébb hatásfokú ez a „készülék”, de „tisztálni” is lehet vele: a meggyűjtött „cujka” jut vissza a nagyobb edénybe, és a tálba immár a kétszer főtt anyag kerül, amelynek erősségét csak hosszas tapasztalat után lehet kívülről beállítani…
Az oroszhegyi szilvapálinka általában 52 fokos, alapanyaga húsos és magvaváló szilva, de nem a termés legjava, mert az ép és egészséges – nem túlérett – szemeket befőtt és lekvár készítésére használják. A cefreérleléshez leginkább alkalmas a cserefakád, a kész párlat tárolásához pedig az eperfa hordó, amelyben három-négy hónap alatt az ital halványsárgára színeződik és állaga némileg sűrűbbnek mutatkozik.
