Erdélyi kirándulásaimra készülve találtam rá olyan honlapokra / ajánlott oldalak között megtalálhatóak/, amikben rengeteg hasznos információra leltem. Ez bátorított arra, hogy erdélyi élményeimet ezen a módon én is megosszam az érdeklődőkkel.

A képek feltöltése folyamatosan történik, ezért érdemes később is visszalátogatni ide.

Amennyiben honlapom elnyerte tetszését, kérem, hogy küldje tovább ismerőseinek.

2011. július 20.

CSÍKDELNE, Szent János templom


Csíkdelne határától több száz méterre, szántóföldek közepén magányosan álló szép kerített műemlék, egykor három falu közös temploma volt. Az 1332-1333-as pápai tizedjegyzék szerint Delne községnek plébániatemploma volt, amelyről kevés adat maradt fenn. Csíkdelne egykori templomának létét régészeti ásatások hiányában mindössze egy román kori kőtöredék igazolja, lebontásának ideje sem ismeretes. A régi, romos templom helyett 1450-1500 között építették a gótikus templomot, amely nagyrészt máig megőrizte eredeti formáját. A 15. század második felében épült toronynak keskeny, csúcsíves világítórései vannak, felül négy nagy csúcsíves nyílással. A templomot a 17. század második felétől, a tatárbetörések következményeként, több alkalommal is javították. A Domus Historia szerint, a Szent János templomot 1673-tól kezdve újították fel. A javítási munkálatok az addig fedetlen hajó festett, kazettás famennyezetének elkészítésével kezdődtek és az új szárnyasoltár felállításával fejeződtek be, 1675-ben. A templomot 1710-ben, 1760-ban, 1866-ban, 1934-ben, 1970-ben javították.







A déli templombejárat feletti külső falon gótikus freskók láthatók, amelyek nagyon értékes és ritka képzőművészeti kincsek. A falfestmény hármas beosztású. A középső jelenet habár csak körvonalaiban látszik, de abból is kivehető, hogy Krisztus kereszthalálát ábrázolja, mellette kétoldalt Mária és Magdolna látható. A nyugati oldalon Szent Péter, mellette Mihály arkangyal a pallossal. A keleti oldalon erősen megrongált állapotban két siratóasszony alakja körvonalazódik.
 









Különösen szép látvány a csúcsíves diadalív és a mögötte lévő szintén csúcsíves bordás mennyezettel fedett szentély, amelynek záródásában áll a hatalmas méretű és ritka szépségű 1675-ből származó fából faragott szárnyasoltár. Művészettörténeti szempontból a templom legértékesebb belső berendezése az 1675-ben készült szárnyasoltár. Az oltár szekrénye művészi arányérzékkel, finom ízléssel készült. A szekrény és a rajta lévő díszítőelemek a kornak megfelelően magyaros reneszánsz stílusúak, de barokk elemeket is tartalmaznak.





  A régi templombejárat helye


A templombelső legszebb és legértékesebb része az 1673-ban készült virágdíszekkel megfestett kazettás deszkamennyezet, amelynek egyik kazettáján a készítés évét jelző kissé megkopott és hiányos felirat olvasható:
„IN ANNO DOMINI CURATV(?) 1673(!)”
A 103 kazetta közül csak néhány egyezik, kisebb változtatást mindeniknél alkalmazott a mester. A díszítmények mind magyaros reneszánsz virágos mintájúak, a korszak népi bútorzataira jellemző motívumokkal azonosak.
















A kőfal külső felén, egy vakablakszerű fülke látható, amelynek falán tulipános virágdíszítmény között az alábbi felirat olvasható:
EZEN KERITÉS JOVITATOT 1865-BE.
A templomot 2,50-3,00 m magas, egy méter vastag és cseréppel fedett, szabálytalan ovális alakú védőfal veszi körül, amelynek tetőzete befele lejt.