Csíkdelne határától több száz méterre, szántóföldek közepén magányosan álló szép kerített műemlék, egykor három falu közös temploma volt. Az 1332-1333-as pápai tizedjegyzék szerint Delne községnek plébániatemploma volt, amelyről kevés adat maradt fenn. Csíkdelne egykori templomának létét régészeti ásatások hiányában mindössze egy román kori kőtöredék igazolja, lebontásának ideje sem ismeretes. A régi, romos templom helyett 1450-1500 között építették a gótikus templomot, amely nagyrészt máig megőrizte eredeti formáját. A 15. század második felében épült toronynak keskeny, csúcsíves világítórései vannak, felül négy nagy csúcsíves nyílással. A templomot a 17. század második felétől, a tatárbetörések következményeként, több alkalommal is javították. A Domus Historia szerint, a Szent János templomot 1673-tól kezdve újították fel. A javítási munkálatok az addig fedetlen hajó festett, kazettás famennyezetének elkészítésével kezdődtek és az új szárnyasoltár felállításával fejeződtek be, 1675-ben. A templomot 1710-ben, 1760-ban, 1866-ban, 1934-ben, 1970-ben javították.
A déli templombejárat feletti külső falon gótikus freskók láthatók, amelyek nagyon értékes és ritka képzőművészeti kincsek. A falfestmény hármas beosztású. A középső jelenet habár csak körvonalaiban látszik, de abból is kivehető, hogy Krisztus kereszthalálát ábrázolja, mellette kétoldalt Mária és Magdolna látható. A nyugati oldalon Szent Péter, mellette Mihály arkangyal a pallossal. A keleti oldalon erősen megrongált állapotban két siratóasszony alakja körvonalazódik.
Különösen szép látvány a csúcsíves diadalív és a mögötte lévő szintén csúcsíves bordás mennyezettel fedett szentély, amelynek záródásában áll a hatalmas méretű és ritka szépségű 1675-ből származó fából faragott szárnyasoltár. Művészettörténeti szempontból a templom legértékesebb belső berendezése az 1675-ben készült szárnyasoltár. Az oltár szekrénye művészi arányérzékkel, finom ízléssel készült. A szekrény és a rajta lévő díszítőelemek a kornak megfelelően magyaros reneszánsz stílusúak, de barokk elemeket is tartalmaznak.
A régi templombejárat helye
A templombelső legszebb és legértékesebb része az 1673-ban készült virágdíszekkel megfestett kazettás deszkamennyezet, amelynek egyik kazettáján a készítés évét jelző kissé megkopott és hiányos felirat olvasható:
„IN ANNO DOMINI CURATV(?) 1673(!)”
A 103 kazetta közül csak néhány egyezik, kisebb változtatást mindeniknél alkalmazott a mester. A díszítmények mind magyaros reneszánsz virágos mintájúak, a korszak népi bútorzataira jellemző motívumokkal azonosak.
A kőfal külső felén, egy vakablakszerű fülke látható, amelynek falán tulipános virágdíszítmény között az alábbi felirat olvasható:
„EZEN KERITÉS JOVITATOT 1865-BE.”
A templomot 2,50-3,00 m magas, egy méter vastag és cseréppel fedett, szabálytalan ovális alakú védőfal veszi körül, amelynek tetőzete befele lejt.
