A XV. században épült a gótikus stílusú, szász, evangélikus erődtemplom, egy román kori, XII. századi, már a szászok betelepedése előtt itt állt magyar, félköríves szentélyzáródású templom helyébe, annak falait is felhasználva. A régi szentélyt az építés során meghosszabbították, és támpillérekkel erősítették meg a belül félköríves, kívül a nyolcszög három oldalával záródó kórust. A hajó nyugati homlokzata elé egy hatalmas, masszív torony került, melyen egy későbbi, XVI. századi vívófolyosó (faerkély) vonul körbe. A hajót nyugati irányban meghosszabbították, és összekapcsolták a toronnyal. A templomot kívülről ovális alakú, vívófolyosós, magas védőfal veszi körbe, amelyet négy négyszög alapú torony, és a délkeleti oldalon egy 1650-ben épült kaputorony erősít meg. Mindegyik torony vívófolyosós, a déli és a keleti tornyot részben lakóépületté alakították, az egyikben jelenleg múzeum működik. A vívófolyosók alatt találjuk a szász erődtemplomokban gyakori kamrákat. A templomerődöt egy további külső, alacsonyabb védőfal is övezi. A templombelső festett karzattáblái, a karzat alatti padok mellvédtáblái, és a szószék festett díszítései valószínűleg 1724-ből valók.
