Az önálló és mindinkább fejlődő magyar hajózás és hajóépítő-ipar mellett jelentőségteljesek azok a munkák, amelyeket hazánk a Duna hajózhatóvá tétele és szabályozása érdekében tett. Itt elsősorban is a zuhatagi szakasz szabályozására kell gondolni, hisz annak hajózási akadályai a lehető legnagyobb mértékben megnehezítették hazánknak és más államoknak a tenger felé irányuló forgalmát. A Duna szabályozásának problémája már a reformkorban napirendre került. Az akkori kisebb robbantásoktól és szabályozásoktól eltekintve a legnagyobb jelentőségű az a felmerés, amelyet Vásárhelyi Pál végzett, s amely alapja volt a később megindítandó munkáknak. A szabadságharc bukása, majd az azt követő Habsburg önkényuralom hosszú ideig levette a napirendről a zuhatagi szakasz rendezésének ügyét és úgy látszott, hogy arra még hosszú időn keresztül nem kerül sor. Bizonyos vonatkozásban fordulópontot jelentett e kérdésben az 1856 márciusában megkötött nemzetközi szerződés, amelyben az európai hatalmak rögzítették a dunai hajózás szabadságát minden ország hajói számára, bár magának a szabályozásnak a kérdésével nem foglalkoztak. A komoly munka csak jó másfél évtizeddel később indult meg. Ekkor magyar, osztrák és török szakértőkből álló bizottság megkezdte a szabályozás előkészítését, s a tervek csakhamar elkészültek. Az 1878 évi berlini szerződés Ausztria-Magyarországra bízta a munkálatok elvégzését. De végső fokon az aldunai szakaszon a magyar kormány viselte a szabályozási munkálatok teljes költségét. A tervek a munkálatok várható kiadásait 13 millió forintban állapították meg, amelyben azonban nem volt benne az esetleges kötélvontatási rendszer költsége. A kötélvontatást azonban nem lehetett számításon kívül hagyni, mert a szabályozási munkák elsősorban a vízmélységi viszonyok megváltoztatását célozták, s ez bár javította, de nem változtatta meg az erős áramlási viszonyokat. A munka gyors elvégzése érdekében kerülték a hosszadalmasabb zsilipes csatornák létesítését és ehelyett fenékcsatornákkal, valamint a Vaskapunál gátak közé szorított nyílt csatornával igyekeztek a hajózási viszonyokon javítani. A nagy vízsebességgel szemben továbbra is kötélvontatás segítette volna át a hajókat a nehéz szakaszon - ahogyan ez a Vaskapu-csatornában mozdony előfogat alkalmazásával még ma is történik. Igaz, hogy a folyamszabályozásához sok hasznos tapasztalat is rendelkezésre állt (többek között Széchenyi és Vásárhelyi is gyűjtött tapasztalatokat), a munkát megtervezni, a munkagépeket összeállítani mégis a helyi adottságok figyelembe vételével kellett.
