Erdélyi kirándulásaimra készülve találtam rá olyan honlapokra / ajánlott oldalak között megtalálhatóak/, amikben rengeteg hasznos információra leltem. Ez bátorított arra, hogy erdélyi élményeimet ezen a módon én is megosszam az érdeklődőkkel.

A képek feltöltése folyamatosan történik, ezért érdemes később is visszalátogatni ide.

Amennyiben honlapom elnyerte tetszését, kérem, hogy küldje tovább ismerőseinek.

2015. január 4.

CSÍKSOMLYÓ, KÁLVÁRIA, JÉZUS HÁGÓJA



A Csíksomlyói Kálvária, a Jézus-hágója, jelenleg Erdély leghíresebb szabadtéri keresztútja, melynek állomásait huszadik századi domborművek díszítik. A borvízforrástól kezdődően, attól keletre emelkedő domboldal (a Kis-Somlyó nyugati oldala - 834 m), ahol a Keresztút 14 stációja látható, 1868-tól kőkeresztekkel jelölve. Ez, a Salvator kápolnához vezető zarándokút. A csíksomlyói Kálvária első írásos említése 1834-ből származik. A régi fakeresztek helyére 1868 után kőkereszteket állítottak, de azokból ma már csak néhány látható. A régi stációs keresztek közül még állnak a gyergyószentmiklósi és gyergyószárhegyi egyházközségek kőkeresztjei. Az első világháború után, 1926-1937 között új stációs kereszteket állítottak fel, melyeket Kovács Béla csíkzsögödi kőfaragó készített.
 A stációk előtt magas kőkereszt áll az alábbi felirattal:

1868. Hátán: JAV. 1970.

I. Stáció: Pilátus halálra ítéli Jézust.
Felirata: Ősi hitünk, székelységünk maradandó neve-képpen álljon e szent emlék!. Álljon e szent téren! Szent Tamás gyermekei a Hargitán túlról. 1926.
A Pretoriumban, azaz, az elítélés helyén, azon a nevezetes köves udvaron kezdődik Jézus Krisztus keresztútja, vagy amiképpen latinul mondjuk, Via Crucisa, ahol Pilátus az őrjöngő, Krisztus elpusztítását követelő tömegnek engedve kereszthalálra ítéli a Megváltót. Ezért ez lett a Kálvária I. Stációja, vagy ahogyan magyarul mondjuk, állomása. A Kissomlyó-hegy nyugati tövében kezdődő Jézus hágója I. Stációjának kőkeresztjén az elítélést megjelenítő relief alatt, amint több más kereszten is, az állíttatók összekötik Jézus szenvedéstörténetét a székelység szintén fájdalmas történelmével. Ezt a keresztet is, mint a többit, Daczó Árpád kezdeményezésére javították ki 1970-ben.


II. Stáció: Jézus vállára veszi a keresztet.
Felirata: A keddi búcsúk ájtatos népe kegyelettel állíttatta! Csíksomlyón 1926.
A Keresztút II: Stációja jelöli azt a helyet, ahol az ítélet elhangzása után Krisztus vállára vette a keresztet és megindult a Via Dolorosán, a Fájdalmas úton a Koponya-hely irányába. Az állomás domborműve alatt a krisztusi szenvedéstörténethez látszólag nem köthető, hanem inkább a csíksomlyói zarándoklatoknak, az itteni ájtatosságoknak emléket állító szöveg olvasható. A keddi búcsúk története összefüggésbe hozható a Páduai Szent Antal tiszteletére a Kissomlyó-hegy oldalában álló Szent Antal-kápolnában mondott „kilenced” elnevezésű szentmisékkel. A kolozsvári Havas Boldogasszony ferences templomból indult el 1900-ban Páduai Szent Antal tiszteletére a máig tartó keddi búcsúk gyakorlata. A II. Stáció keresztjét is 1970-ben renoválták.

 kisebb kőkereszt

Felirata: Állítatá P. B. 1868.


III. Stáció: Krisztus először roskad le a kereszt alatt.
Felirata: Uram bűneink miatt kereszted elé roskadunk. De esésed felkelésre int. Minek emlékére áll itt e szent Kereszt.
Állíttatták Ditró gyermekei 1927.
A III. Stációnál arra emlékezünk, hogy Jézus először esett el a kereszttel. Az itt álló kőkeresztet a gyergyóditrói székelyek állították, s az állomás föliratából egyértelműen kiolvasható, hogy a kegyes cselekedetre alig hét esztendővel a Trianonban elkövetett országrablás után került sor. A ditrói magyarok a haza és a saját sorsuk jobbra fordulásában, a nemzet föltámadásában bízva vésték a feliratot a keresztre. Amint azt a kereszt hátsó felére írt közlésből megtudjuk, az 1927-ben állított, majd 1970-ben kijavított keresztet a ditrói Puskás János, Fülöp Lajos, Kosztándi András, Kinda György, Gáspár Ferencz, Angi Imre és Mezei Ignácz adományából emelték.


IV. Stáció: Jézus találkozik édesanyjával.
Felirata: A megváltás ezerkilencszáz éves emlékére állíttatta a Szt. K. Hadsereg brassói tagozatának ifjúsága s annak jótevői 1934.
A IV. Stáció arra emlékeztet, hogy keresztjét a Golgota felé cipelő Krisztus találkozik az édesanyjával, a Boldogságos Szűz Máriával. A csíksomlyói Kálvárián ennek és a megváltás 1900-ik évfordulójának emlékére 1934-ben állítottak stációs keresztet, amelyet 1970-ben renováltak.



régi kőkereszt
Felirata: D. a J. Kr. 1935.

 V. Stáció: Cirenei Simon segít Jézusnak a keresztet vinni.

Felirata: Keresztet viselő Krisztusom tanítsd meg székely népemet, hogy nagy lélekkel hordozza keresztjét.
Állíttatta özv. B. Gábor Ádámné Szárhegy 1939.
Az V. Stáció jelzi azt a helyet, ahol a végletekig kimerült, megkínzott Jézus már képtelen volt cipelni a kereszt gerendáját, ezért a római katonák egy éppen szembe jövő, a mezőről hazafelé tartó férfit kényszerítettek a keresztfa cipelésére. Szent Márk evangélista szerint ez a férfi a Cirenéből (a mai Líbia területén volt) származó Simon, Rufusz és Alexander apja volt. A felirat szerint ezt a stációs keresztet a gyergyószentmiklósi özv. B. Gábor Ádámné állíttatta 1939-ben. A dombormű alatti föliratnak máig időszerű üzenete van.

 

 VI. Stáció: Veronika kendőt nyújt Jézusnak.

Felirata: Állították Simó Márton korondi molnár és neje Balázs Eszter 1933.
A VI. Stáció. Veronika, egy jeruzsálemi hölgy a kendőjét kínálja föl a verejtékező, vérző arcú, megkínzott Jézusnak a Keresztúton. A domborműve alatti föliratból megtudjuk, hogy ezt a keresztet a korondi Simó Márton molnár és neje, Balázs Eszter állíttatta 1939-ben, majd kijavították 1970-ben.


VII. Stáció: Jézus másodszor esik el a kereszttel.
Felirata: Állíttatta Fülöp István és neje Erzsébet Szászrégen 1970.
Átok kísér, gúny, gonoszság, lerogysz újra, szelíd jóság. Vállalod, mit atyád rád mért gyűlöletünk botrányáért. Add, hogy forrjon egybe végre szeretetben Isten népe.
A Krisztus másodszori elesését megörökítő VII. Stációt a szászrégeni Fülöp Erzsébet emeltette 1971-ben, abban az időben, amikor Daczó Árpád csíksomlyói plébános előtte nem sokkal a legtöbb stációt és búcsús keresztet már kijavíttatta és kipótoltatta. A gyergyószárhegyiek keresztje 1868-ból Gyergyószárhegyiek a Jézus hágóján A Keresztút mentén nagy tömeg bámészkodott, köztük lányok és asszonyok, akik megsiratták a Golgotára tartó Jézust. A Megváltó arra inti az ő sanyarú sorsát sirató „Jeruzsálem leányait”, hogy inkább magukat és gyermekeiket sirassák, mert jönnek majd a rossz idők. A bibliai versek szövegét egy székely rímfaragó eképpen költötte át: „Miattatok, nem miattam hulljon könny szakadatlan! Önkínodra mit sem nézve, így intesz a vezeklésre. Égesd, Uram, tunyaságom, itt és ne a másvilágon”.


régi kőkereszt
Felirata: Állíttá Gy-o Szárh Kozség

 VIII. Stáció: Jézus vigasztalja a siránkozó asszonyokat.

Felirata: Bűnösök vagyunk. Azért rosszak gyermekeink is. 1970.
Miattatok, ne miattam hulljon a könny szakadatlan! Önkinodra mit sem nézve így intesz a vezeklésre. Égesd, Uram, tunyaságom, itt és ne a másvilágon.
A VIII. Stáció keresztjét is pótolni kellett 1970-ben, ezúttal „Szőcs János iszlói megyebíró és neje, Juliánna, valamint több marosvásárhelyi és nyárádremetei hívő” adományából. A kereszt domborműve alatti fölirat is összefüggésbe hozható azzal, amit Jézus mondott a jeruzsálemi asszonyoknak. A VIII. Stáció Krisztus harmadszor is elesik a kereszt súlya alatt.

 IX. Stáció: Jézus harmadszor esik el a kereszt súlya alatt.

Felirata: Állították Korond község katolikus hívei 1939.
A IX. Stációt a fazekasságáról és kitűnő kukujza pálinkájáról messze földön híres Korond római katolikus hívei állították 1939-ben.


régi kereszt
Felirata: Állítta gy-o szt. Mikló róm. fzert községe 1868.
 X. Stáció: Jézust megfosztják ruhájától.
Felirata: Ó meztelen Krisztus a hegytetőn, légy irgalmas vetköztetőm.
1949. VIII. 20-án Szatmári Irgalmas Nővérek. ATM.
A X. Stáció előtt arra emlékezünk, hogy megfeszítése előtt Jézust megfosztották a ruháitól. A stáció keresztjét a Páli Szent Vincéről Nevezett Szatmári Irgalmas Nővérek Társulata állíttatta 1949. augusztus 20-án, Szent István napján, a magyar- és vallásellenes román kommunisták tündöklésének kezdeti korszakában. A magyar alapítású rendet Hám János szatmári püspök alapította 1842-ben, s a nővérek legfontosabb hivatása azóta is a betegek gyógyítása és az elesettek istápolása. Nagy bátorság és hit kellett egy ilyen stációs kereszt fölállításához 1949-ben, Romániában. A „kalapos nővérek” keresztfölirata így hangzik: „Ó meztelen Krisztus a hegytetőn, légy irgalmas vetkőztetőm”. A gyergyószentmiklósi örmények keresztje 1868-ból

 XI. Stáció: Jézust keresztre szegezik.

Felirata: Állíttatta Ferenc József ács és neje Imre Rozália. Csíkszépvíz 1942.
XI. Stáció keresztjét a Csíksomlyóval szomszédos, valamikor főleg magyar érzelmű örmények lakta Csíkszépvízen élt „Ferencz József ács és neje, Imre Rozália” adományából állították 1942-ben, amikor rövid ideig ismét magyar világ volt a Székelyföldön.


XII. Stáció: Jézus meghal a kereszten.
Felirata: Ezen stációt készíttette Özv. Bíró Péterné, ditrói lakos Keresztes Anna 1942.
A XII. Stáció arról szól, hogy a nap elsötétedett, a jeruzsálemi szentély függönye kettéhasadt, majd ebben a pillanatban Jézus a kereszten hangosan fölkiáltott: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.” A Jézus halálára emlékeztető stációt is 1942-ben állították, mégpedig özv. Bíró Péterné, Keresztes Anna adományának jóvoltából. A relief azt a jelenetet ábrázolja, hogy a római katona a már halott Jézus oldalába döfi a lándzsáját, miközben a kereszt tövében látjuk többek között a Szűzanyát és az ifjú Szent János evangélistát. A dombormű jobb alsó föliratából az is kiderül, hogy a stációt egy Balázs nevű ditrói kőfaragó készítette.
Nikodémos mirha- és aloékeveréket vitt a városból a falakon kívüli sziklasírba, majd bekenték vele Krisztus testét, gyolcsba csavarták, és azon a helyen, ahol megfeszítették, eltemették a Golgotán.

 régi kereszt

Felirata: Állíttá Gyo. Szt. Miklós lat. szert. Községe 1868.


XIII. Stáció: Jézus testét leveszik a keresztről.
Felirata: A kolozsvári katolikus hívek adománya. 1937.
A XIII. Stáció A Jézus hágóján álló régebbi, tehát 1868-ban fölállított, s nem a tizennégy stáció egyikét jelölő kőkeresztekről szólva mindenképpen meg kell említenünk a Kálvária tetején, azt mintegy megkoronázó Salvator (Silator)-kápolna előtt és mögött fölállított két kőkeresztet. A kápolna előtti búcsús kőkereszt formája, vésésének stílusa megegyezik a Jézus hágóján 1868-ban fölállított többi kereszttel. A kápolna bejáratával szemben álló magas kőkereszt valójában az első pünkösdi búcsújárásnak állít emléket: „Az első pünkösdi búcsúmenet emlékére, amelyet 1567-ik évben István, gyergyóalfalvi pap Csíksomlyóra vezette”, olvasható a kereszt fölirata.
A XIII. Stáció keresztjét a kolozsvári katolikusok állították 1937-ben.


XIV. Stáció: Jézus holttestét a sírba teszik.
Felirata: 1937. Hátán: Állította J. Imre zarándok.
A XIV. Stáció A Salvator-kápolna keletelt szentélye mögött, a keletre néző kőkereszt is az 1868-as esztendőből való. A feszület alatt ez olvasható: „A Jézus Krisztus kínszenvedésének emlékére állíttatta gyergyóújfalvi zarándokságot viselő Dénes János”. A Salvator-kápolna az emlékkereszttel 1868-ból. A gyergyóújfalvi zarándok keresztje a kápolna mögött. Nem tudjuk, ki volt kőfeszületet állíttató Dénes János, ám a kereszt föliratán kívül az emberi támadások és az enyészet nyomait magán viselő Megfeszített itt a Kissomlyó csúcsán közel másfél évszázad óta tanúskodik a gyergyói székely katolikusság mély haza- és istenszeretetéről.
Jézus temetését eleveníti föl az utolsó, a Jézus hágójának tetején, a Salvator-kápolna és a remetelak közelségében álló XIV. Stáció.