Erdélyi kirándulásaimra készülve találtam rá olyan honlapokra / ajánlott oldalak között megtalálhatóak/, amikben rengeteg hasznos információra leltem. Ez bátorított arra, hogy erdélyi élményeimet ezen a módon én is megosszam az érdeklődőkkel.

A képek feltöltése folyamatosan történik, ezért érdemes később is visszalátogatni ide.

Amennyiben honlapom elnyerte tetszését, kérem, hogy küldje tovább ismerőseinek.

2013. június 22.

CSÍKSOMLYÓI BÚCSÚ

A csíksomlyói pünkösdi búcsú a székelyek legnagyobb ünnepe. Óriási tömegben jönnek ide a székely, csángó és távolabbi zarándokok, Máriát dicsérni és Szent Fiánál közbenjárását kérni. Csíksomlyói Segítő Máriának nagy faszobra a kegytemplom főoltárának díszeként áll magasan Szent István és Szent László király szobra között. A mai nagy barokk templom 1838-ban épült fel az omladozó régi helyén. A búcsújárás 1567 pünkösdjén kezdődött, amikor István gyergyóújfalui pap hálaadó körmenetet vezetett ide azért, mert akkor, május 15-én a székelyek a Hargita Tolvajos hágójában legyőzték János Zsigmond fejedelem seregét, aki a székelyeket jobbágysorba taszította, és a templomnál lévő felirat szerint hitük elhagyására akarta őket kényszeríteni. István pap volt a tolvajosi győzelem egyik leglelkesebb szervezője. A búcsú fő ünnepe pünkösd szombatján van. Ekkor délután 1 órakor tartják a nagy misét annak a széles hágónak a gyepén, amely a templom feletti, Jézus hegyének is mondott Kissomlyó és az azon túl emelkedő 1035m magas Nagysomlyó erdős hegye között mélyed be. Sokan már pénteken megjönnek és a szabadban virrasztva igyekeznek meglátni a Csíki havasok mögül felbukkanó napot. A közeli falvakból reggel indulnak körmenettel, messzebbről vonattal utaznak Csíkszeredára, amellyel Csíksomlyó már egybeépült. A szeredaiak körmenete a vasútállomáshoz közeli kistemplomtól l0 órakor indul templomi zászlókkal, Máriát dicsérő énekekkel. Hozzájuk csatlakoznak, vagy már előttük járnak a más városokból, falvakból jövő "keresztalják", és a menet fokozatosan több kilométer hosszú lesz. Énekeik között fel-felhangzik a "Boldogasszony anyánk... ne feledkezzél el szegény magyarokról" és a székely himnusz 'ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk" zárósorral. Amikor a menet a kegytemplomot elhagyja, kettéválik. Az egyik ág Jézus hegyét északról megkerülve megy fel a nagymise helyére a hágóba. A másik ág jobbra fordul és felmegy a hegyre. Ahol a völgyben vezetö útról az ösvény a meredek hegyre indul, filagória alatt nagy, foglalt borvízforrás fakad. Felfelé félúton a kis Szent Anna kápolnától visszanézve lehet a templom, a Felcsíki medence és mögötte a Hargita látványában gyönyörködni. A hegytetőn a Salvator (Üdvözítő) kápolna áll. Ezt azért építették ide, mert az 1734-ben kelt felirat szerint 'Ezen a helyen láttatott az égből lebocsáttatni lajtorja és itten csodálatos processziórások énekszót hallattak..." Előtte a nagy kereszten felirat örökíti meg az István pap által Csíksomlyón vezetett első zarándoklatot. A hegyen átvonuló búcsúsok a másik menettel találkozva fokozatosan betöltik a hágó széles terét. A mise kezdetére legtöbben már a helyükön vannak az egyes tájegységeket jelző táblák alatt. Itt vannak Gyergyó, Felcsík, Alcsík, Udvarhelyszék, Kászon, Háromszék, a Maros- és Nyárád-mente székelyei. Sok nő piros-fekete csíkos székely szoknyát, lajbit, több férfi piros (lófő) vagy fekete (közszékely) szegésű fehér posztónadrágot, azaz "harisnyát" visel, egyes kászoni nők pedig különleges főkötőt.
Gyímes táblája alatt gyímesi csángók ülnek a gyepen, ők szinte mind népviseletben jönnek, a nők oldalt nyitott tarka szoknyában, a férfiak vászonnadrágban, felette hordott vászoningben széles bőrövvel, báránybőr mellényben. Többségüknek ez még hétköznapi viselet. Ők 8-10 órát gyalogolnak, hogy megérkezzenek a misére. A misén többen kis nyírfaágat tartanak, "Mária jelét", amely feltehetően valamilyen keletről hozott ősi rítus maradványa. A nyírfaágat megőrzik a bőcső emlékeként. A templomban többek között román nyelven is tartanak misét a magyarul már nem tudó moldvai csángóknak. Még pünkösd keddjén is van zarándokmise. A bőcsősok szokása, hogy valamely tárgyukat Máriának a templom körüljárható oltára felett magasan álló szobrához érintik az ehhez segédkező két leány közreműködésével. Egyes keresztalják már szombaton hazaindulnak, mások maradnak, vagy csak vasárnap jönnek. Sokan az éjszakát is a templomban töltik, mások a szabadban, és lesik a felkelő napot.