Gyergyószárhegy egyházközséget először 1494-ben
említették a korabeli dokumentumok. 1566-ban Zarhegij néven fordult elő, 1576-ban
Szárhegy, 1602-ben Zar Hegj, 1674-ben Sáárhegy néven szerepelt.
A mai templom ősének építkezési idejét
ugyancsak a 13. századra tette Van Gondys egyetemi tanár, aki megállapítását a Domus
Historiában található bejegyzésre alapozta.
A 15. században a román kori templom helyébe
gótikus templomot építettek. A templom déli oldalán kőbe vésve az 1400-as
évszám olvasható, amely valószínűleg az átépítés dátumát jelzi.
1488-ban épült a torony, amelynek dátuma
szintén bevésve látható.
1492-ben Lázár Miklós búcsút eszközölt ki VI.
Sándor pápától a szárhegyi templom javára. Abból a korból származik a torony
alatt lévő két csúcsíves ajtókeret, a poligon záródású szentély, ugyanazt a
kort idézik a szentély hálóboltozatának maradványai.
Az 1590-es tűzvész alkalmával a templom
oltárai megsemmisültek. 1729-ben a templomot újjáépítették, csak a szentély és
a torony maradt meg az egykori műemlékből.
1730-ban oldalkápolnával egészítették ki,
ugyanakkor a tornyot is magasították. 1783-ban Fogarassy György
gyergyószentmiklósi építőmester vezetésével a templomon egy nagyobb építkezést
hajtottak végre.
A templom nagyobbik harangját gróf Lázár
István készíttette, amelyet 1944-ben ágyúöntésre használtak fel.
Forrás
A kastély története a Lázár család történetével fonódik össze. A falu első írásos
említése 1406-ból való, Lázár Bernát nemes birtoka volt ekkor a terület. A
Lázár várkastély 1450 és 1532 között több szakaszban épült. Ekkor, 1462-ben a
földesura Lázár András volt. A várkastélyt. Az 1500-as évek végén élt Lázár
István lánya, Druzsina volt, ő Bethlen Farkashoz ment feleségül, s ebben a
házasságban született meg Marosillyén Bethlen Gábor. Szárhegyre került, s a ma
is látható kaputorony emeleti szobájában nevelkedett. A kastélyt 1631-ben
bővítették, bástyákat és védőfalakat építettek hozzá és pompás reneszánsz
udvarházzá építették ki. A Székelyföld egyik fontos katonai-közigazgatási
központja lett. 1658. szeptember 6-án itt győzte le a Gábor diák vezette székely
csapat a betörő tatárokat és moldvaiakat. Az elesetteket a falu alatti
Tatárdomb alá temették. Az eseményre 1908-ban elhelyezett emléktábla
emlékeztet. A Székelyföldet igen gyakran sújtották török, tatár betörések, az
egyik támadás idején a várkastély is megsérült. Ekkor kijavították,
kibővítették, régi forrás szerint egy ilyen támadás során építették a nagy
sarokbástyát is. A kuruc szabadságharc idején Lázár Ferenc volt a földesura,
aki támogatta még hadműveletekkel is a kurucokat. 1707-ben - amikor a császáriak
bevonultak Erdélybe, Lázár Ferencnek ki kellett menekülnie Csángóföldre - Acton
császári tábornok a várkastélyt felgyújttatta, amely után csak egy ép bástyája
maradt. Lázár Ferenc állíttatta helyre, amikor visszatért a szatmári béke után,
ugyanis meghódolt a Habsburg császár előtt, így maradhatott ura a földjének.
1742-ben Lázár Ferenc meghalt, a kastélyban. A kastély 1748-ban újra leégett,
ekkor sajnos nem tudták már minden részét helyreállítani, amit tudtak, azt is
részben a falu népének adományából. Végül 1842-ben egy tűzvészben dőlt végleg
romba. A 19. század idején a Lázár család "hanyatlásnak" indult,
ekkor már csak a kaputorony volt lakható. Az utolsó Lázár-örökös - Lázár
Zsigmond és felesége - 1853-ban hagyta el a kastélyt, mely ennek következtében erőteljes
pusztulásnak indult.