Erdélyi kirándulásaimra készülve találtam rá olyan honlapokra / ajánlott oldalak között megtalálhatóak/, amikben rengeteg hasznos információra leltem. Ez bátorított arra, hogy erdélyi élményeimet ezen a módon én is megosszam az érdeklődőkkel.

A képek feltöltése folyamatosan történik, ezért érdemes később is visszalátogatni ide.

Amennyiben honlapom elnyerte tetszését, kérem, hogy küldje tovább ismerőseinek.

2011. augusztus 20.

SZÉKELYDÁLYA


A templom körül 12. századi temetkezések nyomait találták meg, tehát már ekkor templomos hely volt. Ennek a templomnak a helyén épült református temploma a 14. század első felében. Értékes 14. századi falfestményei vannak, kazettás famennyezetét 1630-ban festették. 1794-ben átalakították, tornya 1799 és 1804 között épült. Erődített védőfal övezi, melyen 1774-es évszám olvasható.

A mai templom építését a 14.sz első felére teszik, sőt feltételezik, hogy a 13.sz fordulóján már állott. Ebből a korból való ugyanis a hajó, mely akkoriban még boltozott volt, később bordás mennyezetet kapott. Az 1990-ben elkezdett nagyméretű régészeti feltárások során a mai sokszögzáródású gótikus szentélyben az ezt megelőző kor szögletes alaprajzú falait tárták fel.

Úgy az eredeti , mint a jelenlegi, a 15.sz végi bővítés során emelt szentélyfalakat festmények díszítették. Az északi fal 16.sz. elejére datált falfestménytöredékei valószínűleg a Margit-legendát, a Királyok imádását, ill. az Utolsó ítéletet ábrázolták.






A karzat feljáratánál található freskó

A visszafelé nyilazó kun  alakja  a freskón.


A déli hajófal freskótöredékén Szent György ábrázolással találkozunk
 







Legjobban a szentélyboltozat 1500 körüli, élénkzöld alaptónusú indadíszítésű falfestményei maradtak fenn. A motívumok között reneszánsz pajzsokba helyezett 8 címer látható. Orbán Balázs így kezd hozzá leírásukhoz : „Ezek elseje jobbról (heraldicailag) koronával ékitett négy osztályos czimer. Közepén egyfejü sas, különosztályainak kettejében koronás oroszlány. Harmadikában 3, negyedikében 4 folyam-szalag.” (a Jagelló-címerrõl van szó )

Második a régi székely címer ( szívet, koronát és medvefőt szablyára tűző kar), utána Brassó és Segesvár címerei következnek, míg a „ baloldaliak elsejében ökörfő nap és holddal szarvai közt ( Moldva és székely czimer összetétele ) Másodikában egy középpontról kiinduló 3 rózsa levél ” - valószínüleg Barcarozsnyó, míg az utolsó kettő a Szeben ill. a hiányos középkori magyar címert ábrázolják

Valószínű, hogy a mennyezet festése szász mester kezeműve, habár Léstyán a bölényfej csillaggal motívumát egyértelműen Barabási Lénárd 1501-1525-es évek között alkotott munkájának tulajdonítja ).


Az egyesített régi és új székely címer


Brassó címere

Segesvár címere






Barlabási Lénárd erdélyi alvajda (1501—1526) címere


Feltételezhetően Szeben város címere


A szentély keresztboltozatának gyámköveiből kettőt egy-egy női, illetve férfifej díszíti.




















Az épület külső északi falán falfestménytöredékek kerültek elő. Csúcsíves „ déli bejárata jobb és baloldalán, majdnem a toronyig terjedőn, az eddig ismert leghosszabb ( mintegy 5 m ) székely rovásírásos szöveg bukkant elő az őt fedő mészréteg alól. Megfejtése még várat magára, rengeteg ugyanis a kibetűzést gátló, egyidős, még nedves vakolatba karcolt vonás”