Ezer Székely Leány Napja, Csíksomlyó 2011.

A népviselet becsben tartásának fontosságát hangoztatták az ünnepi megnyitón.
„Az Ezer Székely Leány Napja egy olyan ünnep, amikor nemcsak a testünket, hanem a lelkünket is díszbe öltöztetjük. Szűk a székelyharisnya, de egyenesen tartja a gerincet. A székelyruhák piros-fekete-zöld színe, a fehér ingek ragyogása nem fakult meg az időben. Ezen a találkozón felcsendül népünk zenéje, örökszép dalai, táncokban dobban a láb és dobban a szív. Itt a csíksomlyói nyeregben megélhetjük az együvé tartozás erejét"  - emelte ki házigazdai minőségében Csíkszentlélek polgármestere, Pál Péter.

„1931-ben szervezték meg első alkalommal ezt a napot, és akkor 1700 székely lány gyűlt össze Csíksomlyón. Székely lánynak pedig akkor csak azok számítottak, akik betöltötték a 18. életévüket, de a 24-et még nem. Akkor kemény, konok, kitartó, körültekintő munkával a Katolikus Nőszövetség, a szociális testvérek, Domokos Pál Péter, a római katolikus egyház összefogtak, és elindították ezt az eseményt. Ma messze állunk még attól, hogy 1700 leányt ide, a nyeregbe hozzunk. Bár az idők megváltoztak, a kihívás, azt hiszem, hasonló”. Az idézet  Ráduly Róbert Kálmántól, Csíkszereda polgármesterétől,aki ünnepi beszédét így folytatta: „Nyolcvan év hosszú idő. Mi székelyek úgy tartjuk, ha elültetünk egy fenyőcsemetét, akkor éppen nyolc évtized kell ahhoz, hogy sudár, vágásra érett egyeddé nője ki magát. Nyolcvan kemény esztendő, és lehet, hogy abból a magból, abból a kis csemetéből az első, a tizedik, a huszadik vagy éppen az ötvenedik esztendőben nem lesz semmi, kipusztul. Nem állhatunk ott ugyanis, minden fenyőcsemete mellett, hogy óvjuk, vigyázzuk, figyeljük, amint növésnek indult."               „A székely ruhába ugyan beleszületünk, ma is abban kereszteljük gyerekünket, abba öltöznek elsőáldozáskor, a felcseperedő fiatalok bérmáláskor, ballagáskor, de a székely ruhához fel kell nőni. Sokszor gondolkozom azon, milyen lenne, ha a bukaresti politikusaink székely ruhában járnának munkába. Az államtitkárok és miniszterek a minisztériumba, a képviselők és szenátorok a parlamentbe. Csakhogy rájuk nem illik ez a ruha. Ott, ahol hajlongani kell egy idegen hatalomnak, ott a székely ruha viselete nem ildomos, a székely ruhát nem lehet felvenni.” 
Hajbókolni képtelen, hagyományaira büszke, szabadnak született és szabadságát soha fel nem adó nép vagyunk, aki a történelem folyamán önazonosságának megőrzésére törekedett, és törekszik ma is. Erről bárki meggyőződhetett, aki megszemlélte a kirakodóvásár kínálatát, s végignézte és meghallgatta egymást követő dalainkat és táncainkat, aki bekapcsolódott a székelység eme jellegzetes ünnepébe. Ugyanakkor a látottak, hallottak, átéltek révén jövőnkre nézve is eligazítást kaptak mindazok, akikben magyar szív dobog. Útravalóul pedig, a többi mellett, magukkal vihették Ráduly Róbert következő szavait is: „Nyolcvan év nehéz örökség. Nyolcvan esztendő hosszú idő, de én azt hiszem, ameddig Domokos Pál Péternek, a Szociális Testvérek Társaságának, az egykori Katolikus Nőszövetségnek és az egykori papságnak megfelelő követői vannak a jelenben, addig nem vagyunk, nem lehetünk elveszve. Ameddig nem csak érzünk, hanem szólunk is az érzéseinkről, és cselekszünk is azoknak megfelelően, addig nem vagyunk elveszve.”

Boros Károly esperesnek, az Ezer Székely Leány Napja Alapítvány elnökének egy Domokos Pál Péterről mintázott kisplasztikát adott át Csíkszereda polgármestere, az esperes Isten áldását kérte a rendezvényre.

A szervezők elmondása szerint mintegy 2000, székely ruhás leány és legény vonult át a házigazda Csíkszentlélek által készített aranykapu alatt.

Különleges meghívottak az oltszakadáti magyarok voltak. Ebből az alkalomból az 5 viseltbe öltözött oltszakadáti leányt elkísérte a gyülekezet mintegy 40 tagja is.

A népviseletet - a jelenlévők közül - az oltszakadátiak tartották a legnagyobb becsben. Hét darab teljes viseletet őriztek meg, amely már régóta öröklődik anyáról-leányára, és amelyet ünnepi alkalmakkor magukra is öltenek.  „A hét népviseleten különböző motívumok vannak, de a szerkezetük ugyanaz. A szoknyák azok, amit ünnepi alkalmakkor váltanak. Három rend szoknya van, egy alsószoknya, egy fekete-rend és egy  díszes, hímzett ünnepi. A feketét viselik húsvét elsőnapján, másodnapján (a kakasütéskor) pedig a hímzett  szoknyát veszik fel. Még felveszik az ünnepit pünkösdkor, vagy ha olyan nagyobb kaliberű esküvőt tartanak a faluban. Ezeket a díszes népviseleteket csak a leányok viselik, azok a lányok, akik már konfirmáltak és még nem mentek férjhez.  Sem az asszonyok sem a férfiak nem hordanak viseletet, létezik még egyfajta székelyharisnyás legényviselet, mert az oltszakadátiak székelyeknek tarják magukat. A lányok viselete azonban inkább szászos, van egy pár, a környezetünkben élő románoktól is átvett motívum, tehát nem hasonlít a székelyruhához, de mi székely magyar népviseletnek tartjuk számon\" - nyilatkozta honlapunknak a csapatvezető Hankó Szilamér, magyar evangélikus lelkész.  A népviselet becsben tartása alapján már következtethetnek, hogy az oltszakadátiak a hagyományokat is tisztelik a csapatvezető szerint, ez az egyetlen magyarázata, hogy a szórványban élő magyar közösség meg tudta identitását őrizni a román néptenger közepén.

Idén a falu összlakosságához képest legtöbben Csíkszentmihályról érkeztek, így ők nyerték el a székelyudvarhelyi Sándor Attila faszobrász által készített esketőszékeket és a megtiszteltetést, hogy jövőre ők lehetnek az Ezer Székely Leány Napja rendezvény házigazdái.