A 13. században, de legkésőbb a pápai tizedjegyzék éveiben a mai templom helyén román kori templom állott. Ebből csak egy falba épített kőszenteltvíztartó maradt meg. Valamivel későbbi korból való a keresztelőmedence. A templomot a 17. században 1653-1670 között gótikus stílusban átépítették. Szentélyét csillagboltozattal gótikussá változtatták. Az eredetileg csúcsíves diadalívet 1768-ban átalakították tojásdad alakúvá. 1768-1769-ben az addigi lapos, egyszerűen festett deszkamennyezetet barokkos boltozattal cserélték ki. Akkor tűntek el az egykori csúcsíves ablakok, amelyeknek gótikus kőkeretei kívülről láthatók. A templom külső támpillérei megmaradtak. A régi oltárak helyére aranyozott, faragott oltárak kerültek. Az északi fal áttörésével 1761-ben építették a hajóhoz a Nepomuki Szent János-kápolnát. A templom nagy lőréses kerítése a 17. században készült. A templomot 1831-ben és 1833-ban újították fel. A műemléktemplom orgonáját Boda József készítette 1899-ben. Az 1990-ben a földrengés során a templom falán freskórészletek kerültek elő.
A templomot nagy lőréses kerítés veszi körül, amely a 17. században készült. A templomkertben található barokk kőkereszt 1710-ben készült.
